Az emberek közötti kapcsolódás legfontosabb pillére a szeretet, amit én úgy képzelek el, hogy születésünkkor kapunk egy úgynevezett szeretetkosarat, melynek különböző rekeszei vannak, a különböző helyről kapott szereteteknek. Kérdezhetnéd, hogy miért, hát nem minden szeretet egyforma? 

Szerintem nem, bár a lényegük ugyanaz: tölteni a másik embert és, ha szerencsénk van, ő is tölt minket. Viszont lehet, hogy tőle nem kapjuk vissza, de mástól, ahonnan nem is várjuk, igen. Így mindig töltve vagyunk. Nagyon fontos az adás-kapás egyensúlya, a megfelelő körforgás.

Sokan azt mondják, hogy töltsd magad, ne mástól várd. Beszélnek kapcsolat-, vagy társfüggőségről. Igen, fontos az önszeretet, de ez csak 1 rekesz, a többi viszont üres, vagy alig van benne valami. Van hely a szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, gyerekeinktől, társunktól stb érkező szeretetnek. Egy nagyon fontos rekesz, a párkapcsolaté. Sokszor már kamaszkortól megkezdődik a töltése.

A baj akkor van, ha egy kapcsolatban többet adunk, mint amit összességében visszakapunk. Szép lassan elkezd kiürülni a kosár. Elkezdünk befelé fordulni, magunkba zárkózunk, magányt érzünk, mellőzöttséget. A lelkünk, egyre jobban kezd kimerülni. Érezted már a szorító-feszítő érzést a mellkasodban a szíved tájékán amikor valami érzelmi trauma ért, elhagytak, megcsaltak, becsaptak, stb? Ott lakik a lélek. A szívedben, a szívcsakrádban. Ott van a szeretet központja. Ezért van az, hogyha valami szomorú dolgot látsz, vagy hallasz, ami érzelmileg megérint, azt mondod: “összefacsarodik a szívem” vagy "megszakad a szívem".

Az érzelmi kimerültség egyre inkább a fásultság és az apátia irányába sodor minket.

Dr. David R. Hawkins ezt írta:

“Az átlagember számos életterületen gyakran fásult, de csak időnként szembesül az élethelyzete egészét eluraló apátiával. A fásultság az életenergia hiányát jelzi, ezért nagyon közel áll a halálhoz. Ezt a második világháborúban London bombázásának idején figyelték meg. A csecsemőket bölcsődékbe és Anglia távoli, biztonságosabb vidékeire szállították, ahol fizikai, élelmezési és orvosi szempontból gondosan ellátták őket. Ennek ellenére a csecsemők mégis apátiába zuhantak, és állapotuk egyre csak romlott; elveszítették étvágyukat, és halálozási arányuk is megnőtt. Idővel világossá vált, hogy a fásultság az anya gondoskodásának és érzelmi közelségének hiányából következett, tehát érzelmi állapotról volt szó, nem pedig fizikairól. Szeretet és gyengédség hiányában egyszerűen elveszítették élni akarásukat.” 

Nem mindenki éli meg a szeretet hiányát ilyen tragikusan

Ők a kronobiológia szerint magas érzelmi terhelhetőséggel rendelkeznek, sok a tartalékuk, amit születésükkor kaptak, van miből gazdálkodniuk akkor is, ha egy darabig nem jön kívülről szeretet. De vannak, akik születési adottságuk alapján érzelmileg nagyon érzékenyek. Hosszú időbe telik, mire feldolgoznak egy traumát és rendkívül fontos az "életben maradásukhoz", hogy kívülről kapjanak figyelmet, gondoskodást, pozitív érzéseket, impulzusokat, amik támogatják őket. Ezt egy előző írásomban részletesebben kifejtettem.

Ha nincs érzelmi elfogadás

Vannak, akik csak azért mennek bele vagy maradnak benne egy mérgező, vagy szeretet hiányos kapcsolatban, mert azt remélik, hogy csurran-cseppen, esetleg a másikból ki tudnak csikarni annyi szeretetet, törődést, gondoskodást, amennyivel töltődni tud. De a legtöbb esetben ez csak önámítás, illúzió.

Rengeteg energiát elvisz a munka az ilyen kapcsolatokban és általában nem érkezik meg az eredmény. Van, hogy fölösleges időpocsékolás, energiabefektetés, mert a két ember  között nincs érzelmi elfogadás. Nem tudnak egymásnak adni és egymástól befogadni sem. Ilyen esetben mindig az érzelmileg kevésbé terhelhető fél dolgozik azon, hogy megváltoztassa azt, amit nem lehet, vagy csak ideig-óráig, mert neki van nagyobb szüksége a töltésre. 

Amikor nagyon fontos a megfelelő párkapcsolat

Tovább rontja a szeretet hiányának következményét az, ha valakinek olyan sorsfeladata van, amiben az olyan párkapcsolat, amiben a szeretet, szerelem, szenvedély, együttműködés kulcsszerepet kap. Ők hamarabb merülnek ki lelkileg és esnek apátiába, ha ez nem teljesül, mert nekik ebben az életben ezeket jól kellene megélniük. Ezt ösztönösen érzik. Rájuk mondják, hogy társ-, vagy kapcsolatfüggők. 

Ideiglenes töltés

Az elején írtam, hogy vannak különböző helyekről érkező szeretetek, amik pótolni tudják azt, amit másnak adtunk, de nem abban a minőségben. Mire gondolok? Például, amikor a párkapcsolatból nem jön vissza az amennyit mi adtunk, de vannak kisgyerekek, akik még ölelgetnek és mondják, hogy mennyire szeretnek minket, - ez tud pótolni. De nem azt a rekeszt tölti, amit kellene és csak arra elég, hogy "túléljünk". Ráadásul ebben az időszakban a kicsik el is vonják a figyelmünket arról, hogy a párunktól nem kapunk annyi szeretetet, amennyire nekünk szükségünk lenne. Majd, ahogy nőnek, kamaszodnak, már nem jönnek, - vagy csak ritka esetben - hogy adjanak nekünk. Ebben a korban már ők is inkább visznek a sok konfliktus, aggódás miatt.

Van, aki a munkamániás lesz és az igy megszerzett anyagiakon felesleges dolgokat vesz, amelyek csak addig teszik boldoggá, amig haza nem viszi. Mivel ezek röpke örömök, egyre több kell belőlük, ezért egyre többet dolgozik és a végén, az ember fia/lánya ott áll kiégve, magányosan, lelkileg elfáradva és üres kosárral.

Nem egyformák a szükségleteink

Mondhatod, hogy akkor töltsd magad! De azt is mondhatod, hogy nem mindenkinek fontos az ölelgetés és különben is, más módon is ki lehet mutatni a szeretetet. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a szeretetnyelve és ebben a világban ez a jó. Mindenki egyedi és más. Mindenkinek más rekesz töltöttsége a fontos, attól függ, milyen adottságokkal és sorsfeladattal rendelkezik. 

Van akit tölt egy kirándulás, színházelőadás, koncert, találkozás a barátokkal stb. Neki ez elég ahhoz, hogy jól érezze magát, viszont azt gondolom, hogy egy időn túl felmerül a párkapcsolatból érkező szeretet, szerelem szüksége. A legtöbb ember számára a legfontosabb, az, hogy legyen társa, akivel kölcsönösen töltik egymás kosarát. 

Remélem, hogy gondolataimmal tudtam egy kicsit hozzátenni a te nézetedhez. 

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen feladattal és adottságokkal rendelkezel, örömmel elmondom. 

Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.

Ha nem a születési adottságaid szerint éled a napjaidat, könnyen úgy járhatsz mint én! Mitől hiteles egy spirituális mentor?

A spiri Ego

Egy spirituális tanácsadó, mentor, segítő, vagy hívjuk bárhogy, nem attól hiteles, ha az ő élete rendben van minden szinten és soha nem voltak nehezen megoldható problémái, betegségei. Hiába tanult ezer féle módszert, technikát, ha maga, nem élte át a mélységeket. Aki azt mondja neked, hogy ő tökéletes harmóniában él önmagával, a világgal és neki már nincs min dolgoznia…… hmm…. az már Krisztusi állapot lenne, de tudjuk, hogy ilyen nem terem minden bokorban.

Akkor ki a hiteles?

A mai kapcsolathiányos, egyre inkább egymástól elszigetelődő, csak az anyagiakat hajszoló világban, nagyon nehéz tudatosnak és ébernek maradni saját magunkra. Számomra azok a hiteles emberek, akik olyan dolgot akarnak nekem “eladni”, amit maguk is kipróbáltak, használnak. Olyan esetben nyújtanak segítséget, amit már ők is elszenvedtek. Különben, honnan tudnák, hogy én min megyek keresztül? A könyvekből? Akinek gyereke van, az tudja, hogy könyvből nem lehet gyereket nevelni. Adhat támpontot, de mivel minden ember egyedi és más, nem húzható  rá mindenkire ugyanaz a séma. 

Hiszen azért jöttünk a Földre testet ölteni, hogy folyamatosan tanuljunk, fejlődjünk. Mindenki! Van, akinek könnyebb, másoknak nehezebb az útja, de minden jót és nehézséget magunknak választottunk. Van olyan, hogy nagy odafigyeléssel és tudatossággal rögtön reagál az ember egy felbukkanó problémára, betegségre. Ezek megjelenése elkerülhetetlen, mert szükségesek ahhoz, hogy a vállalt feladatunkat teljesítsük és fejlődni tudjunk.  

Amikor a spirituális segítő mindenkit meg akar menteni

Ebbe a hibába én is beleestem, mint oly sokan. Jöttek is a testi, lelki betegségek. Annyira lemerítettem magam, hogy a pokol alján koppantam. Mindig más problémáját akartam megoldani. Mindenki fontosabb volt magamnál. Még akkor is segíteni akartam, amikor a lelkem már segítségért kiabált, hogy kimerült. De nem figyeltem rá. Még mindig csak másokat akartam megmenteni. Adni abból, ami már nekem sem volt...... lelki erőm, energiám.

Mégis, hogy tudtam ezt megcsinálni?

Úgy, hogy másik területről vontam el energiát. Például, a magas fizikai és szellemi terhelhetőségem el kezdett csökkenni. Állandóan fáradt és kimerült voltam. Egyre több pihenésre volt szükségem, de kikapcsolódásra, kapcsolatokra már nem jutott energia. Nem tudtam magam tölteni. A fizikai pihenés, amit általában az alvás jelentett, csak arra volt elég, hogy túléljek. Elszigetelődtem, elmagányosodtam.

Mi ezzel a probléma?

Csupán annyi, hogy adottságom egyik területét sem használtam megfelelően. Ahhoz, hogy a kevésbé terhelhető érzelmi területem (szívcsakra, torokcsakra) működni tudjon legalább minimálisan, a szellemi és a fizikai területtől kellett elvonni energiát. Ritkán, extrém esetben és akkor is csak rövid ideig, ezzel nincs is semmi probléma. A területek ki tudják segíteni egymást. Viszont én ezt évekig csináltam.

Mit értem el vele?

Azt, hogy már felkelni sem tudtam. Oda jutottam, hogy a napi rutin, mint tisztálkodás, fogmosás, fésülködés sem ment. Sőt, önállóan, segítség nélkül a mosdóba sem tudtam kimenni. Ekkor persze jön az emberben a kérdés: Mi ezzel a Sors célja? Mire kell figyelnem? Mit csináljak másként?

És az utolsó kérdés, hogy mi módon tudok ebből kimászni?

Elővettem az összes olyan spirituális módszert, technikát, amit ismerek, tanultam. Minden nap ingával, kártyával, thethával tisztítottam, elengedéseket csináltam, meditáltam. Sokat haladtam, fejlődtem, de volt egy pont, amikor már nem láttam a “fától az erdőt” és külső segítséget kellett kérnem. Nem szégyellem. Nem mutattam azt, hogy minden rendben van és tökéletes harmóniában vagyok magammal és a világgal. De pont ettől érzem magam hitelesnek felétek.

Vannak akik titkolják, ha problémájuk, betegségük van. Én szeretem kibeszélni magamból. Sohasem rejtettem véka alá, ha valami gondom volt, úgyis látták rajtam. Ugyanolyan emberi testet kapott a lelkem, mint bárki más, esendő és halandó. Ugyanúgy követek el hibákat és sérülök. Érnek veszteségek, csalódások. Én is bántok meg embereket és bennem is csalódnak mások. De ezek visznek minket előre, ezekből tanulunk, építkezünk.

Kedvenc szavam, ami nagyon sokszor erőt adott és átsegített a mélypontokon, az “ELMÚLIK”

Megnéztem a születési adottságaimat, terhelhetőségeimet többször. Nagyon tanulságos volt. Kevés olyan területem van, ami lelkileg, érzelmileg tölteni tudna. Válás, félresikerült kapcsolatok, csalódások, mind merítették. Mivel kívülről nem jött annyi szeretet töltés, mint amennyit én kiadtam, így történhetett meg az, hogy teljesen kimerült a szeretetkosaram, mivel nagyon kevés érzelmi tartalékom van a sérülések feldolgozásához. A nagy energiákkal rendelkező fizikai és intellektuális területről vontam el az energiát ahhoz, ezt pótolni, élni tudjak. Csak azt vettem észre, hogy egyre fáradtabb, unottabb, céltalanabb, dekoncentráltabb vagyok. Bezárkóztam  és a munkára fogtam a nagy kimerültséget. 

Rájöttem, hogy olyan embereket is meg akartam “menteni”, akik ezt nem szerették volna. De meg voltam róla győződve, hogy az én hatásomra majd  akarják. Sajnos ilyen, amikor egy érzelmi empatikus (érzékeny önfeláldozó) önkárosító, önromboló lesz. 

Ez egy tömör kronobiológiai elemzés rólam. Ezzel a technikával sokkal több információt is meg tudhat az ember magáról. Az írásommal szemléltetni szerettem volna, hogy egy betegség hátterében milyen problémák állhatnak. Ha figyelünk magunkra és időben megismerjük adottságainkat, elkerülhetők a hasonló helyzetek. Én nem figyeltem. Ez is egy lecke volt, azt hiszem elég sokat tanultam belőle.

Ha nem szeretnél így járni mint én, vagy nem találod a kiutat, keress bizalommal, hogy együtt dolgozzunk a problémádon.

Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.