“Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.”

(Márai Sándor)

Több írásom is született a szeretetről, számomra nagyon fontos téma, hiszen minden kapcsolat alapja, mozgatórugója. Nem lehet egy lerágott csont, sok megközelítésből lehet és kell róla beszélni. 

Nagyon sok párkapcsolati problémával keresnek meg, többségében az érzelmek áramlásával vannak gondok, elakadások. 

Miért fontos a szeretet

A szeretettel a legnagyobb viharokat is át lehet vészelni. Lágyítja két ember kapcsolatát, tölti a lelket és rajta keresztül a testet is. Betegségek legjobb gyógyítója.

A szeretet legmagasabb szintje, a feltétel nélküli szeretet, ahol nem ítélkezel a másik felett, nem kötöd ki, hogy csak milyen esetben adsz vagy fogadsz be a másiktól. Látod a másik jó és rossz oldalát is, de elfogadod mindennel együtt és nem hánytorgatsz, nem utasítgatsz, hogy mit kell csinálnia, hogy kell kinéznie, milyen ruhákban járjon, hogy viselkedjen. Mindegy mennyit keres, milyen családból származik. Mindegy, hogy van e diplomája, mit dolgozik, milyen a politikai nézete. Egyszerűen csak szereted. Feltétel nélkül. Ilyenkor nem is az embert látod a másikban, hanem a lelkét. Jó esetben, a másik szintén így lát téged. 

Az igazi feltétel nélküli szeretet két lélek elfogadó, egymás számára ideális kapcsolódásával jön létre. Nem látnak túl a másik lelkén. A test csak egy ruha rajtuk. 

Amikor hiányzik az oda-vissza 

Van amikor egy irányú a szeretet áramlása, azt érzed, hogy elakadt a kapcsolat. Az elején jól működött, de aránylag rövid idő alatt eltűnt, amiről azt hitted, hogy így marad örökre, amiben tökéletesen érezted magad.  

Ilyenkor érdemes ránézni, a másik személlyel való kapcsolódásra, mert könnyen lehet, hogy érzelmi területen nincs köztetek feladat, vagy, ha van, akkor elutasítjátok egymást. 

Ezért tudott a kezdeti “rózsaszín köd” felszállása után előjönni a hiányérzet, és előtérbe kerülni az, hogy a másiktól mit nem kapsz meg. 

Elkezdődik az önfeladás 

Ilyenkor hajlamos vagy magadban keresni a hibát, hogy biztos valamit nem jól csinálsz. Túl kövér, sovány vagy. Nincs megfelelő iskolai végzettséged. Nem vagy elég jó, nem vagy szerethető, nem jó veled a szex, esetleg nem vagy elég gondoskodó, figyelmes stb. Elkezded magad megváltoztatni, feladni. Meg akarsz a másiknak felelni. Figyeled még jobban, hogy mire van igénye, még többet adsz. Lassan elveszted ÖN-MAG-ad, már nem hasonlítasz arra, aki voltál. Mindent feladsz, de amit visszakapsz, pont nem elég ahhoz, hogy vissza tudd tölteni azt, amit a másiknak adtál. 

Az ilyen kapcsolódásokba, ha sokáig csinálod, bele tudsz betegedni.  El kell gondolkodni azon, hogy megéri-e, érdemes-e benne maradni például csak azért, hogy legyen melletted valaki, elvágva magad egy sokkal jobb kapcsolat lehetőségétől.  

Megoldás lehet számodra is

Mindenkinek szüksége van a szeretetre. Születési adottságtól függően, különböző mértékben. Ha nem ennek megfelelően éled meg az igényedet, vagy nem úgy adsz, ahogy képességed van rá, könnyen felborulhat a születéskori egyensúly és testi, vagy lelki betegségekhez vezethet. 

Ezért fontos, hogy mindenki ismerje érzelmi terhelhetőségét, tartalékát, hogy mennyit tud adni és befogadni a szeretetből és mennyi csalódást, bántást, traumát tud feldolgozni és mindezt mennyi idő alatt. 

Több módszer segítségével meg tudom nézni az adottságaidat és átbeszéljük online vagy személyesen. Szükség esetén olyan technikák is a rendelkezésemre állnak, amivel a blokkokat, félelmeket, hozott mintákat, stb tudunk oldani, hogy újra megélhesd ÖN-MAG-ad. 

Ha kellek, keress meg, szeretettel fogadlak. ❤️

Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.

Az emberek közötti kapcsolódás legfontosabb pillére a szeretet, amit én úgy képzelek el, hogy születésünkkor kapunk egy úgynevezett szeretetkosarat, melynek különböző rekeszei vannak, a különböző helyről kapott szereteteknek. Kérdezhetnéd, hogy miért, hát nem minden szeretet egyforma? 

Szerintem nem, bár a lényegük ugyanaz: tölteni a másik embert és, ha szerencsénk van, ő is tölt minket. Viszont lehet, hogy tőle nem kapjuk vissza, de mástól, ahonnan nem is várjuk, igen. Így mindig töltve vagyunk. Nagyon fontos az adás-kapás egyensúlya, a megfelelő körforgás.

Sokan azt mondják, hogy töltsd magad, ne mástól várd. Beszélnek kapcsolat-, vagy társfüggőségről. Igen, fontos az önszeretet, de ez csak 1 rekesz, a többi viszont üres, vagy alig van benne valami. Van hely a szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, gyerekeinktől, társunktól stb érkező szeretetnek. Egy nagyon fontos rekesz, a párkapcsolaté. Sokszor már kamaszkortól megkezdődik a töltése.

A baj akkor van, ha egy kapcsolatban többet adunk, mint amit összességében visszakapunk. Szép lassan elkezd kiürülni a kosár. Elkezdünk befelé fordulni, magunkba zárkózunk, magányt érzünk, mellőzöttséget. A lelkünk, egyre jobban kezd kimerülni. Érezted már a szorító-feszítő érzést a mellkasodban a szíved tájékán amikor valami érzelmi trauma ért, elhagytak, megcsaltak, becsaptak, stb? Ott lakik a lélek. A szívedben, a szívcsakrádban. Ott van a szeretet központja. Ezért van az, hogyha valami szomorú dolgot látsz, vagy hallasz, ami érzelmileg megérint, azt mondod: “összefacsarodik a szívem” vagy "megszakad a szívem".

Az érzelmi kimerültség egyre inkább a fásultság és az apátia irányába sodor minket.

Dr. David R. Hawkins ezt írta:

“Az átlagember számos életterületen gyakran fásult, de csak időnként szembesül az élethelyzete egészét eluraló apátiával. A fásultság az életenergia hiányát jelzi, ezért nagyon közel áll a halálhoz. Ezt a második világháborúban London bombázásának idején figyelték meg. A csecsemőket bölcsődékbe és Anglia távoli, biztonságosabb vidékeire szállították, ahol fizikai, élelmezési és orvosi szempontból gondosan ellátták őket. Ennek ellenére a csecsemők mégis apátiába zuhantak, és állapotuk egyre csak romlott; elveszítették étvágyukat, és halálozási arányuk is megnőtt. Idővel világossá vált, hogy a fásultság az anya gondoskodásának és érzelmi közelségének hiányából következett, tehát érzelmi állapotról volt szó, nem pedig fizikairól. Szeretet és gyengédség hiányában egyszerűen elveszítették élni akarásukat.” 

Nem mindenki éli meg a szeretet hiányát ilyen tragikusan

Ők a kronobiológia szerint magas érzelmi terhelhetőséggel rendelkeznek, sok a tartalékuk, amit születésükkor kaptak, van miből gazdálkodniuk akkor is, ha egy darabig nem jön kívülről szeretet. De vannak, akik születési adottságuk alapján érzelmileg nagyon érzékenyek. Hosszú időbe telik, mire feldolgoznak egy traumát és rendkívül fontos az "életben maradásukhoz", hogy kívülről kapjanak figyelmet, gondoskodást, pozitív érzéseket, impulzusokat, amik támogatják őket. Ezt egy előző írásomban részletesebben kifejtettem.

Ha nincs érzelmi elfogadás

Vannak, akik csak azért mennek bele vagy maradnak benne egy mérgező, vagy szeretet hiányos kapcsolatban, mert azt remélik, hogy csurran-cseppen, esetleg a másikból ki tudnak csikarni annyi szeretetet, törődést, gondoskodást, amennyivel töltődni tud. De a legtöbb esetben ez csak önámítás, illúzió.

Rengeteg energiát elvisz a munka az ilyen kapcsolatokban és általában nem érkezik meg az eredmény. Van, hogy fölösleges időpocsékolás, energiabefektetés, mert a két ember  között nincs érzelmi elfogadás. Nem tudnak egymásnak adni és egymástól befogadni sem. Ilyen esetben mindig az érzelmileg kevésbé terhelhető fél dolgozik azon, hogy megváltoztassa azt, amit nem lehet, vagy csak ideig-óráig, mert neki van nagyobb szüksége a töltésre. 

Amikor nagyon fontos a megfelelő párkapcsolat

Tovább rontja a szeretet hiányának következményét az, ha valakinek olyan sorsfeladata van, amiben az olyan párkapcsolat, amiben a szeretet, szerelem, szenvedély, együttműködés kulcsszerepet kap. Ők hamarabb merülnek ki lelkileg és esnek apátiába, ha ez nem teljesül, mert nekik ebben az életben ezeket jól kellene megélniük. Ezt ösztönösen érzik. Rájuk mondják, hogy társ-, vagy kapcsolatfüggők. 

Ideiglenes töltés

Az elején írtam, hogy vannak különböző helyekről érkező szeretetek, amik pótolni tudják azt, amit másnak adtunk, de nem abban a minőségben. Mire gondolok? Például, amikor a párkapcsolatból nem jön vissza az amennyit mi adtunk, de vannak kisgyerekek, akik még ölelgetnek és mondják, hogy mennyire szeretnek minket, - ez tud pótolni. De nem azt a rekeszt tölti, amit kellene és csak arra elég, hogy "túléljünk". Ráadásul ebben az időszakban a kicsik el is vonják a figyelmünket arról, hogy a párunktól nem kapunk annyi szeretetet, amennyire nekünk szükségünk lenne. Majd, ahogy nőnek, kamaszodnak, már nem jönnek, - vagy csak ritka esetben - hogy adjanak nekünk. Ebben a korban már ők is inkább visznek a sok konfliktus, aggódás miatt.

Van, aki a munkamániás lesz és az igy megszerzett anyagiakon felesleges dolgokat vesz, amelyek csak addig teszik boldoggá, amig haza nem viszi. Mivel ezek röpke örömök, egyre több kell belőlük, ezért egyre többet dolgozik és a végén, az ember fia/lánya ott áll kiégve, magányosan, lelkileg elfáradva és üres kosárral.

Nem egyformák a szükségleteink

Mondhatod, hogy akkor töltsd magad! De azt is mondhatod, hogy nem mindenkinek fontos az ölelgetés és különben is, más módon is ki lehet mutatni a szeretetet. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a szeretetnyelve és ebben a világban ez a jó. Mindenki egyedi és más. Mindenkinek más rekesz töltöttsége a fontos, attól függ, milyen adottságokkal és sorsfeladattal rendelkezik. 

Van akit tölt egy kirándulás, színházelőadás, koncert, találkozás a barátokkal stb. Neki ez elég ahhoz, hogy jól érezze magát, viszont azt gondolom, hogy egy időn túl felmerül a párkapcsolatból érkező szeretet, szerelem szüksége. A legtöbb ember számára a legfontosabb, az, hogy legyen társa, akivel kölcsönösen töltik egymás kosarát. 

Remélem, hogy gondolataimmal tudtam egy kicsit hozzátenni a te nézetedhez. 

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen feladattal és adottságokkal rendelkezel, örömmel elmondom. 

Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.

A pénz eszköz, vagy cél?

Munkám során egyre több olyan kapcsolat elemzéssel találkozom, ahol a kapcsolat kezdetének - megismerkedés, összeköltözés, esküvő - dátuma nagyon beszédes. Általában mindig az, de mostanában sok esetben ugyanaz a szám jön ki és minden alkalommal megegyezik a probléma is. 

38/11 kapcsolati szám megmutatja, hogy meg kell tanulni a kapcsolatban azt, hogy van valami más, ami fontosabb a pénznél. Át kell értékelni és meg kell tanulni, majd alkalmazni - vagyis bölcsebbé kell válni -, abban, hogy az anyagiakat hogyan használják fel. Adnak e egymásnak, megosztják e egymással? 

Az estek többségében, a válasz, hogy az egyik fél, biztosan nem adja bele a kapcsolatba a saját részét. 

A kapcsolatban csak egy kereső személy van

Ezzel nincs is baj, ha mondjuk ő az, aki otthon neveli a gyerekeket, ellátja a háztartást, vagy netán beteg. A betegség kivételével a “nemkereső”, a családi fészek melegét biztosítja és gondoskodik az utódok megfelelő ellátásáról, neveléséről. Nem kis feladat, bár sokan erre azt mondják, hogy "te csak úgy itthon vagy és nem keresel". Igen. Otthon van, de fizikailag kimerítő munkát végez ő is, viszont nem kap érte fizetést. Illetve amit kap hivatalosan, lássuk be, a hideg vízre nem elég. De ez már politikai probléma, amibe nem megyek bele. 

A gond akkor van, ha a kereső fél, nem hajlandó az előbb leírtakat tudomásul venni és nem ad pénzt a közös otthonukról gondoskodónak, illetve lekorlátozza és minden fillérrel elszámoltatja. Persze, van az a másik véglet, amikor az asszonynak a világ összes pénze nem elég, de most nem erről írok. 

Vannak esetek, amikor a kisgyerekekkel otthon levő anyukának annyi pénze nincs, hogy sürgős esetben a gyógyszert kiváltsa a gyereknek, vagy a reggeli kakaóhoz, egy liter tejet vegyen, miközben nem mély szegénységben élnek. Apuka nem osztja meg a családdal a pénzt, magának halmozza fel. 

Sok ember a pénzt nem eszköznek, hanem célnak tekinti. Akkor érzik jól magukat, ha dagad a bankszámlájuk, miközben a családtól megvonják azt, hogy részesüljenek belőle. Nem mennek sehova, nem költenek semmire - magukra sem. Fizikai fájdalmat jelent számukra, ha a pénzt ki kell adnia valamire, vagy meg kell osztania valakivel. 

Az egyik kevesebb pénzt keres, mint a másik

Ott vannak azok a kapcsolatok, ahol mindkét fél dolgozik, de az egyik kevesebbet keres. A másik tudja ezt, de itt is az a probléma, hogy ezt nem veszi figyelembe és csak az a legfontosabb, hogy ő, minél nagyobb anyagi biztonságot tudjon megteremteni magának, amit a társával nem oszt meg. Sőt elvárja, hogy a kisebb anyagiakkal rendelkező fizesse a költségek nagyobb részét, esetleg minden keresetét beáldozza a kapcsolatnak. Sajnos a nálam előforduló esetek többségében, ez a kapcsolat hölgy tagja. 

Azt látom, hogy ezek az emberek elhiszik, hogy egyedül nem tudnának megélni, ezért benne maradnak a kihasználós kapcsolatban. Főleg, ha a férfi még meg is erősíti benne, hogy nélkülem éhen halnál. Pedig, ha számolnának kicsit, rájönnének: lehet, hogy valamiről le kell mondania, vagy másik, jobban fizető állást, esetleg mellék jövedelmet kell keresnie,  de egyedül is meg tudna élni. 

A legtöbb ilyen elemzésben azt is látom, hogy a két fél kapcsolódása sem megfelelő, főleg érzelmi vagy intellektuális szinten nincs elfogadás, megértés. Sokszor több év eltelik, mire a másik alá becsatlakozott fél rájön, hogy ebből a kapcsolatból ki kell lépnie. Erre a legtöbbször egy betegség figyelmezteti.  

Összefoglalva:

Ezekben a kapcsolatokban az egyik fél, kiszolgáltatott helyzetben van. A pár otthon lévő tagjának, nagyon ritkán van lehetősége kilépni a kapcsolatból. A másik esetben valamivel könnyebb. A 38/11-es számmal rendelkező párkapcsolatok tanulnivalója, hogy a másikkal megosztom az anyagiakat, mert vannak dolgok, amik sokkal fontosabbak a pénznél, gyerekek, szeretet, feltételnélküliség, elfogadás, a másik felvállalása, egészség. De általában az, ami az egészet működtetné, a szeretet, hiányzik. 

Vegyük észre a jeleket, ne várjunk addig, amíg a sors rákényszerít arra, hogy átértékeljük az életünket. 

Az élet értékes, a legnagyobb ajándék, hogy élünk, fontosabb a világ összes pénzénél. 

Érdekel, hogy nálatok mi a kapcsolat fő programja? Jelentkezz egy konzultációra, ahol mindent átbeszélünk. 

Ha szeretnél értesülni a legújabb írásaimról, iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.