Az emberek közötti kapcsolódás legfontosabb pillére a szeretet, amit én úgy képzelek el, hogy születésünkkor kapunk egy úgynevezett szeretetkosarat, melynek különböző rekeszei vannak, a különböző helyről kapott szereteteknek. Kérdezhetnéd, hogy miért, hát nem minden szeretet egyforma?
Szerintem nem, bár a lényegük ugyanaz: tölteni a másik embert és, ha szerencsénk van, ő is tölt minket. Viszont lehet, hogy tőle nem kapjuk vissza, de mástól, ahonnan nem is várjuk, igen. Így mindig töltve vagyunk. Nagyon fontos az adás-kapás egyensúlya, a megfelelő körforgás.
Sokan azt mondják, hogy töltsd magad, ne mástól várd. Beszélnek kapcsolat-, vagy társfüggőségről. Igen, fontos az önszeretet, de ez csak 1 rekesz, a többi viszont üres, vagy alig van benne valami. Van hely a szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, gyerekeinktől, társunktól stb érkező szeretetnek. Egy nagyon fontos rekesz, a párkapcsolaté. Sokszor már kamaszkortól megkezdődik a töltése.
A baj akkor van, ha egy kapcsolatban többet adunk, mint amit összességében visszakapunk. Szép lassan elkezd kiürülni a kosár. Elkezdünk befelé fordulni, magunkba zárkózunk, magányt érzünk, mellőzöttséget. A lelkünk, egyre jobban kezd kimerülni. Érezted már a szorító-feszítő érzést a mellkasodban a szíved tájékán amikor valami érzelmi trauma ért, elhagytak, megcsaltak, becsaptak, stb? Ott lakik a lélek. A szívedben, a szívcsakrádban. Ott van a szeretet központja. Ezért van az, hogyha valami szomorú dolgot látsz, vagy hallasz, ami érzelmileg megérint, azt mondod: “összefacsarodik a szívem” vagy "megszakad a szívem".
Az érzelmi kimerültség egyre inkább a fásultság és az apátia irányába sodor minket.
Dr. David R. Hawkins ezt írta:
“Az átlagember számos életterületen gyakran fásult, de csak időnként szembesül az élethelyzete egészét eluraló apátiával. A fásultság az életenergia hiányát jelzi, ezért nagyon közel áll a halálhoz. Ezt a második világháborúban London bombázásának idején figyelték meg. A csecsemőket bölcsődékbe és Anglia távoli, biztonságosabb vidékeire szállították, ahol fizikai, élelmezési és orvosi szempontból gondosan ellátták őket. Ennek ellenére a csecsemők mégis apátiába zuhantak, és állapotuk egyre csak romlott; elveszítették étvágyukat, és halálozási arányuk is megnőtt. Idővel világossá vált, hogy a fásultság az anya gondoskodásának és érzelmi közelségének hiányából következett, tehát érzelmi állapotról volt szó, nem pedig fizikairól. Szeretet és gyengédség hiányában egyszerűen elveszítették élni akarásukat.”
Nem mindenki éli meg a szeretet hiányát ilyen tragikusan
Ők a kronobiológia szerint magas érzelmi terhelhetőséggel rendelkeznek, sok a tartalékuk, amit születésükkor kaptak, van miből gazdálkodniuk akkor is, ha egy darabig nem jön kívülről szeretet. De vannak, akik születési adottságuk alapján érzelmileg nagyon érzékenyek. Hosszú időbe telik, mire feldolgoznak egy traumát és rendkívül fontos az "életben maradásukhoz", hogy kívülről kapjanak figyelmet, gondoskodást, pozitív érzéseket, impulzusokat, amik támogatják őket. Ezt egy előző írásomban részletesebben kifejtettem.
Ha nincs érzelmi elfogadás
Vannak, akik csak azért mennek bele vagy maradnak benne egy mérgező, vagy szeretet hiányos kapcsolatban, mert azt remélik, hogy csurran-cseppen, esetleg a másikból ki tudnak csikarni annyi szeretetet, törődést, gondoskodást, amennyivel töltődni tud. De a legtöbb esetben ez csak önámítás, illúzió.
Rengeteg energiát elvisz a munka az ilyen kapcsolatokban és általában nem érkezik meg az eredmény. Van, hogy fölösleges időpocsékolás, energiabefektetés, mert a két ember között nincs érzelmi elfogadás. Nem tudnak egymásnak adni és egymástól befogadni sem. Ilyen esetben mindig az érzelmileg kevésbé terhelhető fél dolgozik azon, hogy megváltoztassa azt, amit nem lehet, vagy csak ideig-óráig, mert neki van nagyobb szüksége a töltésre.
Amikor nagyon fontos a megfelelő párkapcsolat
Tovább rontja a szeretet hiányának következményét az, ha valakinek olyan sorsfeladata van, amiben az olyan párkapcsolat, amiben a szeretet, szerelem, szenvedély, együttműködés kulcsszerepet kap. Ők hamarabb merülnek ki lelkileg és esnek apátiába, ha ez nem teljesül, mert nekik ebben az életben ezeket jól kellene megélniük. Ezt ösztönösen érzik. Rájuk mondják, hogy társ-, vagy kapcsolatfüggők.
Ideiglenes töltés
Az elején írtam, hogy vannak különböző helyekről érkező szeretetek, amik pótolni tudják azt, amit másnak adtunk, de nem abban a minőségben. Mire gondolok? Például, amikor a párkapcsolatból nem jön vissza az amennyit mi adtunk, de vannak kisgyerekek, akik még ölelgetnek és mondják, hogy mennyire szeretnek minket, - ez tud pótolni. De nem azt a rekeszt tölti, amit kellene és csak arra elég, hogy "túléljünk". Ráadásul ebben az időszakban a kicsik el is vonják a figyelmünket arról, hogy a párunktól nem kapunk annyi szeretetet, amennyire nekünk szükségünk lenne. Majd, ahogy nőnek, kamaszodnak, már nem jönnek, - vagy csak ritka esetben - hogy adjanak nekünk. Ebben a korban már ők is inkább visznek a sok konfliktus, aggódás miatt.
Van, aki a munkamániás lesz és az igy megszerzett anyagiakon felesleges dolgokat vesz, amelyek csak addig teszik boldoggá, amig haza nem viszi. Mivel ezek röpke örömök, egyre több kell belőlük, ezért egyre többet dolgozik és a végén, az ember fia/lánya ott áll kiégve, magányosan, lelkileg elfáradva és üres kosárral.
Nem egyformák a szükségleteink
Mondhatod, hogy akkor töltsd magad! De azt is mondhatod, hogy nem mindenkinek fontos az ölelgetés és különben is, más módon is ki lehet mutatni a szeretetet. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a szeretetnyelve és ebben a világban ez a jó. Mindenki egyedi és más. Mindenkinek más rekesz töltöttsége a fontos, attól függ, milyen adottságokkal és sorsfeladattal rendelkezik.
Van akit tölt egy kirándulás, színházelőadás, koncert, találkozás a barátokkal stb. Neki ez elég ahhoz, hogy jól érezze magát, viszont azt gondolom, hogy egy időn túl felmerül a párkapcsolatból érkező szeretet, szerelem szüksége. A legtöbb ember számára a legfontosabb, az, hogy legyen társa, akivel kölcsönösen töltik egymás kosarát.
Remélem, hogy gondolataimmal tudtam egy kicsit hozzátenni a te nézetedhez.
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen feladattal és adottságokkal rendelkezel, örömmel elmondom.
Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.
Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.