Ha nem a születési adottságaid szerint éled a napjaidat, könnyen úgy járhatsz mint én! Mitől hiteles egy spirituális mentor?
A spiri Ego
Egy spirituális tanácsadó, mentor, segítő, vagy hívjuk bárhogy, nem attól hiteles, ha az ő élete rendben van minden szinten és soha nem voltak nehezen megoldható problémái, betegségei. Hiába tanult ezer féle módszert, technikát, ha maga, nem élte át a mélységeket. Aki azt mondja neked, hogy ő tökéletes harmóniában él önmagával, a világgal és neki már nincs min dolgoznia…… hmm…. az már Krisztusi állapot lenne, de tudjuk, hogy ilyen nem terem minden bokorban.
Akkor ki a hiteles?
A mai kapcsolathiányos, egyre inkább egymástól elszigetelődő, csak az anyagiakat hajszoló világban, nagyon nehéz tudatosnak és ébernek maradni saját magunkra. Számomra azok a hiteles emberek, akik olyan dolgot akarnak nekem “eladni”, amit maguk is kipróbáltak, használnak. Olyan esetben nyújtanak segítséget, amit már ők is elszenvedtek. Különben, honnan tudnák, hogy én min megyek keresztül? A könyvekből? Akinek gyereke van, az tudja, hogy könyvből nem lehet gyereket nevelni. Adhat támpontot, de mivel minden ember egyedi és más, nem húzható rá mindenkire ugyanaz a séma.
Hiszen azért jöttünk a Földre testet ölteni, hogy folyamatosan tanuljunk, fejlődjünk. Mindenki! Van, akinek könnyebb, másoknak nehezebb az útja, de minden jót és nehézséget magunknak választottunk. Van olyan, hogy nagy odafigyeléssel és tudatossággal rögtön reagál az ember egy felbukkanó problémára, betegségre. Ezek megjelenése elkerülhetetlen, mert szükségesek ahhoz, hogy a vállalt feladatunkat teljesítsük és fejlődni tudjunk.
Amikor a spirituális segítő mindenkit meg akar menteni
Ebbe a hibába én is beleestem, mint oly sokan. Jöttek is a testi, lelki betegségek. Annyira lemerítettem magam, hogy a pokol alján koppantam. Mindig más problémáját akartam megoldani. Mindenki fontosabb volt magamnál. Még akkor is segíteni akartam, amikor a lelkem már segítségért kiabált, hogy kimerült. De nem figyeltem rá. Még mindig csak másokat akartam megmenteni. Adni abból, ami már nekem sem volt...... lelki erőm, energiám.
Mégis, hogy tudtam ezt megcsinálni?
Úgy, hogy másik területről vontam el energiát. Például, a magas fizikai és szellemi terhelhetőségem el kezdett csökkenni. Állandóan fáradt és kimerült voltam. Egyre több pihenésre volt szükségem, de kikapcsolódásra, kapcsolatokra már nem jutott energia. Nem tudtam magam tölteni. A fizikai pihenés, amit általában az alvás jelentett, csak arra volt elég, hogy túléljek. Elszigetelődtem, elmagányosodtam.
Mi ezzel a probléma?
Csupán annyi, hogy adottságom egyik területét sem használtam megfelelően. Ahhoz, hogy a kevésbé terhelhető érzelmi területem (szívcsakra, torokcsakra) működni tudjon legalább minimálisan, a szellemi és a fizikai területtől kellett elvonni energiát. Ritkán, extrém esetben és akkor is csak rövid ideig, ezzel nincs is semmi probléma. A területek ki tudják segíteni egymást. Viszont én ezt évekig csináltam.
Mit értem el vele?
Azt, hogy már felkelni sem tudtam. Oda jutottam, hogy a napi rutin, mint tisztálkodás, fogmosás, fésülködés sem ment. Sőt, önállóan, segítség nélkül a mosdóba sem tudtam kimenni. Ekkor persze jön az emberben a kérdés: Mi ezzel a Sors célja? Mire kell figyelnem? Mit csináljak másként?
És az utolsó kérdés, hogy mi módon tudok ebből kimászni?
Elővettem az összes olyan spirituális módszert, technikát, amit ismerek, tanultam. Minden nap ingával, kártyával, thethával tisztítottam, elengedéseket csináltam, meditáltam. Sokat haladtam, fejlődtem, de volt egy pont, amikor már nem láttam a “fától az erdőt” és külső segítséget kellett kérnem. Nem szégyellem. Nem mutattam azt, hogy minden rendben van és tökéletes harmóniában vagyok magammal és a világgal. De pont ettől érzem magam hitelesnek felétek.
Vannak akik titkolják, ha problémájuk, betegségük van. Én szeretem kibeszélni magamból. Sohasem rejtettem véka alá, ha valami gondom volt, úgyis látták rajtam. Ugyanolyan emberi testet kapott a lelkem, mint bárki más, esendő és halandó. Ugyanúgy követek el hibákat és sérülök. Érnek veszteségek, csalódások. Én is bántok meg embereket és bennem is csalódnak mások. De ezek visznek minket előre, ezekből tanulunk, építkezünk.
Kedvenc szavam, ami nagyon sokszor erőt adott és átsegített a mélypontokon, az “ELMÚLIK”
Megnéztem a születési adottságaimat, terhelhetőségeimet többször. Nagyon tanulságos volt. Kevés olyan területem van, ami lelkileg, érzelmileg tölteni tudna. Válás, félresikerült kapcsolatok, csalódások, mind merítették. Mivel kívülről nem jött annyi szeretet töltés, mint amennyit én kiadtam, így történhetett meg az, hogy teljesen kimerült a szeretetkosaram, mivel nagyon kevés érzelmi tartalékom van a sérülések feldolgozásához. A nagy energiákkal rendelkező fizikai és intellektuális területről vontam el az energiát ahhoz, ezt pótolni, élni tudjak. Csak azt vettem észre, hogy egyre fáradtabb, unottabb, céltalanabb, dekoncentráltabb vagyok. Bezárkóztam és a munkára fogtam a nagy kimerültséget.
Rájöttem, hogy olyan embereket is meg akartam “menteni”, akik ezt nem szerették volna. De meg voltam róla győződve, hogy az én hatásomra majd akarják. Sajnos ilyen, amikor egy érzelmi empatikus (érzékeny önfeláldozó) önkárosító, önromboló lesz.
Ez egy tömör kronobiológiai elemzés rólam. Ezzel a technikával sokkal több információt is meg tudhat az ember magáról. Az írásommal szemléltetni szerettem volna, hogy egy betegség hátterében milyen problémák állhatnak. Ha figyelünk magunkra és időben megismerjük adottságainkat, elkerülhetők a hasonló helyzetek. Én nem figyeltem. Ez is egy lecke volt, azt hiszem elég sokat tanultam belőle.
Ha nem szeretnél így járni mint én, vagy nem találod a kiutat, keress bizalommal, hogy együtt dolgozzunk a problémádon.
Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.
Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.