Egy érdekes esetet osztok meg, amiből kiderül, hogy mennyire csodálatos módszer a családállítás. Természetesen a közzétételre az engedélyt megkaptam.

A probléma

Történt, hogy felhívott az egyik páciensem, hogy a nőgyógyásza ultrahangon valamit fejlődési problémát látott a pocakjában fejlődő babánál, nagyon kicsi a haskörfogata. Minden egyéb mérete megfelelő, csak ez van elmaradva. Azt mondta, hogy 2-3 hét után újra megnézi és majd meglátják, hogy valós-e a probléma, ha igen, akkor további vizsgálatok szükségesek, de most nem tud mit kezdeni, várni kell. 

Azt is mondta az orvos, hogy az anyuka készüljön a császármetszésre, mert a baba a fenekén csücsül és nem valószínű, hogy az utolsó időszakban meg fog fordulni.

A megfelelő problémamegoldó módszer

Kérdezte tőlem a Kismama h tudunk-e valamit ezen dolgozni? Mondtam, hogy persze! Beszéljünk a babával. Mi ketten nagyon jól tudunk együtt dolgozni, mert ő is nagyon érzékeny az energiákra és folyamatosan jönnek az “infók” neki is. 

Eljött és neki álltunk egy mini (egyéni) családállításnak, ami azt jelenti, hogy csak mi ketten veszünk részt rajta. Ő képviselte a bábáját, én meg Őt. 

Beszélgetés a babával

Nagyon hamar kiderült, hogy a baba szomorú. Gondja volt a szülőkkel egy félreértés miatt. Szerencsére ezt nagyon gyorsan meg sikerült oldani. Innen már könnyű volt megbeszélni a babával, hogy az élete fontos és értékes. A legnagyobb dolog amit valaha kapni fog, az maga a létezése és ezért legyen hálás a szüleinek, mert ha ők nem vállalták volna, akkor ő most nem lenne. Elmondtam neki, mint az anya képviselője, hogy az apukával együtt nagyon boldogok vagyunk és attól a pillanattól kezdve szeretjük, hogy tudomást szereztünk arról, hogy megfogant.

Majd szerepet cseréltem és az apa képviselőjeként, megnyugtattam a pici lelket, hogy nagyon szeretem és már várom, hogy a megbeszélt időben találkozzunk. Mindig ott leszünk neki és mellette. De most a legfontosabb h befogadja a táplálékot amit az édesanyja ad neki és szépen fejlődjön és egészségesen jöjjön a világra. 

Azt csak úgy odavetettem neki, hogy örülnénk neki, ha megfordulna a pocakban, hogy természetes szüléssel jöjjön a világra. De, ha nem, az sem baj.

Érdekes volt, mert a baba végig nyugalomban volt a pocakban. Majd állítás végeztével olyan ficánkolásba kezdett, hogy teljesen elolvadtunk. 

Kismama megnyugodva ment haza, hogy ma is nagy és szuper munkát végeztünk. 

Amikor a módszerek kiegészítik, támogatják egymást

Aztán nekem bevillant az aznapi dátum és mivel megszállottja vagyok a módszereimnek, rögtön számolni kezdtem, hogy milyen energiájú nap van épp. 

Nem lepődtem meg. 29/11 és nap volt. Ami arról szól, hogy az élet a legnagyobb ajándék amit a szüleinktől kaptunk és ezért tisztelni kell őket, akármilyenek is. Ezzel az energiával mégjobban meg lett támogatva a családállítás témájának rendezése.  

Nincsenek véletlenek. 

A történetnek itt még nincs vége

Megkértem az anyukát, hogy az újabb orvosi vizsgálat után jelezze nekem, hogy mi a helyzet a babával.

Amikor megjött az üzenet, nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Az biztos, hogy a lányom megkérdezte, hogy mi ez a nagy mosolygás, Azt hitte, hogy valami lovaggal váltok szerelmes üzeneteket. Annyit mondtam nekik, hogy igen, boldog vagyok, mert hatékony voltam megint.

Azt az üzenetet kaptam, hogy a baba pocakkörfogata teljesen rendben van, minden mérete korának megfelelő és nem mellesleg megfordult azon a szűk helyen, ahol már alig fér el. A természetes születést szeretné megtapasztalni.

Fantasztikus érzés, hogy részese lehetek, segíthetek és hozzájárulhatok ahhoz, hogy az emberek élete jobbá váljon. Hálás vagyok a bizalmukért.

Ilyen és hasonló csodákat tudunk "varázsolni" családállítással. Nagyon sok probléma esetén tud megoldást nyújtani, rövid időn belül.

Ha van rendeznivalód és szeretnéd megoldani, szeretettel várlak egyéni vagy csoportos családállításon.

Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.

.

Ha nem a születési adottságaid szerint éled a napjaidat, könnyen úgy járhatsz mint én! Mitől hiteles egy spirituális mentor?

A spiri Ego

Egy spirituális tanácsadó, mentor, segítő, vagy hívjuk bárhogy, nem attól hiteles, ha az ő élete rendben van minden szinten és soha nem voltak nehezen megoldható problémái, betegségei. Hiába tanult ezer féle módszert, technikát, ha maga, nem élte át a mélységeket. Aki azt mondja neked, hogy ő tökéletes harmóniában él önmagával, a világgal és neki már nincs min dolgoznia…… hmm…. az már Krisztusi állapot lenne, de tudjuk, hogy ilyen nem terem minden bokorban.

Akkor ki a hiteles?

A mai kapcsolathiányos, egyre inkább egymástól elszigetelődő, csak az anyagiakat hajszoló világban, nagyon nehéz tudatosnak és ébernek maradni saját magunkra. Számomra azok a hiteles emberek, akik olyan dolgot akarnak nekem “eladni”, amit maguk is kipróbáltak, használnak. Olyan esetben nyújtanak segítséget, amit már ők is elszenvedtek. Különben, honnan tudnák, hogy én min megyek keresztül? A könyvekből? Akinek gyereke van, az tudja, hogy könyvből nem lehet gyereket nevelni. Adhat támpontot, de mivel minden ember egyedi és más, nem húzható  rá mindenkire ugyanaz a séma. 

Hiszen azért jöttünk a Földre testet ölteni, hogy folyamatosan tanuljunk, fejlődjünk. Mindenki! Van, akinek könnyebb, másoknak nehezebb az útja, de minden jót és nehézséget magunknak választottunk. Van olyan, hogy nagy odafigyeléssel és tudatossággal rögtön reagál az ember egy felbukkanó problémára, betegségre. Ezek megjelenése elkerülhetetlen, mert szükségesek ahhoz, hogy a vállalt feladatunkat teljesítsük és fejlődni tudjunk.  

Amikor a spirituális segítő mindenkit meg akar menteni

Ebbe a hibába én is beleestem, mint oly sokan. Jöttek is a testi, lelki betegségek. Annyira lemerítettem magam, hogy a pokol alján koppantam. Mindig más problémáját akartam megoldani. Mindenki fontosabb volt magamnál. Még akkor is segíteni akartam, amikor a lelkem már segítségért kiabált, hogy kimerült. De nem figyeltem rá. Még mindig csak másokat akartam megmenteni. Adni abból, ami már nekem sem volt...... lelki erőm, energiám.

Mégis, hogy tudtam ezt megcsinálni?

Úgy, hogy másik területről vontam el energiát. Például, a magas fizikai és szellemi terhelhetőségem el kezdett csökkenni. Állandóan fáradt és kimerült voltam. Egyre több pihenésre volt szükségem, de kikapcsolódásra, kapcsolatokra már nem jutott energia. Nem tudtam magam tölteni. A fizikai pihenés, amit általában az alvás jelentett, csak arra volt elég, hogy túléljek. Elszigetelődtem, elmagányosodtam.

Mi ezzel a probléma?

Csupán annyi, hogy adottságom egyik területét sem használtam megfelelően. Ahhoz, hogy a kevésbé terhelhető érzelmi területem (szívcsakra, torokcsakra) működni tudjon legalább minimálisan, a szellemi és a fizikai területtől kellett elvonni energiát. Ritkán, extrém esetben és akkor is csak rövid ideig, ezzel nincs is semmi probléma. A területek ki tudják segíteni egymást. Viszont én ezt évekig csináltam.

Mit értem el vele?

Azt, hogy már felkelni sem tudtam. Oda jutottam, hogy a napi rutin, mint tisztálkodás, fogmosás, fésülködés sem ment. Sőt, önállóan, segítség nélkül a mosdóba sem tudtam kimenni. Ekkor persze jön az emberben a kérdés: Mi ezzel a Sors célja? Mire kell figyelnem? Mit csináljak másként?

És az utolsó kérdés, hogy mi módon tudok ebből kimászni?

Elővettem az összes olyan spirituális módszert, technikát, amit ismerek, tanultam. Minden nap ingával, kártyával, thethával tisztítottam, elengedéseket csináltam, meditáltam. Sokat haladtam, fejlődtem, de volt egy pont, amikor már nem láttam a “fától az erdőt” és külső segítséget kellett kérnem. Nem szégyellem. Nem mutattam azt, hogy minden rendben van és tökéletes harmóniában vagyok magammal és a világgal. De pont ettől érzem magam hitelesnek felétek.

Vannak akik titkolják, ha problémájuk, betegségük van. Én szeretem kibeszélni magamból. Sohasem rejtettem véka alá, ha valami gondom volt, úgyis látták rajtam. Ugyanolyan emberi testet kapott a lelkem, mint bárki más, esendő és halandó. Ugyanúgy követek el hibákat és sérülök. Érnek veszteségek, csalódások. Én is bántok meg embereket és bennem is csalódnak mások. De ezek visznek minket előre, ezekből tanulunk, építkezünk.

Kedvenc szavam, ami nagyon sokszor erőt adott és átsegített a mélypontokon, az “ELMÚLIK”

Megnéztem a születési adottságaimat, terhelhetőségeimet többször. Nagyon tanulságos volt. Kevés olyan területem van, ami lelkileg, érzelmileg tölteni tudna. Válás, félresikerült kapcsolatok, csalódások, mind merítették. Mivel kívülről nem jött annyi szeretet töltés, mint amennyit én kiadtam, így történhetett meg az, hogy teljesen kimerült a szeretetkosaram, mivel nagyon kevés érzelmi tartalékom van a sérülések feldolgozásához. A nagy energiákkal rendelkező fizikai és intellektuális területről vontam el az energiát ahhoz, ezt pótolni, élni tudjak. Csak azt vettem észre, hogy egyre fáradtabb, unottabb, céltalanabb, dekoncentráltabb vagyok. Bezárkóztam  és a munkára fogtam a nagy kimerültséget. 

Rájöttem, hogy olyan embereket is meg akartam “menteni”, akik ezt nem szerették volna. De meg voltam róla győződve, hogy az én hatásomra majd  akarják. Sajnos ilyen, amikor egy érzelmi empatikus (érzékeny önfeláldozó) önkárosító, önromboló lesz. 

Ez egy tömör kronobiológiai elemzés rólam. Ezzel a technikával sokkal több információt is meg tudhat az ember magáról. Az írásommal szemléltetni szerettem volna, hogy egy betegség hátterében milyen problémák állhatnak. Ha figyelünk magunkra és időben megismerjük adottságainkat, elkerülhetők a hasonló helyzetek. Én nem figyeltem. Ez is egy lecke volt, azt hiszem elég sokat tanultam belőle.

Ha nem szeretnél így járni mint én, vagy nem találod a kiutat, keress bizalommal, hogy együtt dolgozzunk a problémádon.

Szívesen olvasnád a legújabb írásaimat? Iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.

Éva azzal keresett meg, hogy nem boldog a házasságában. Látszólag ők az idilli pár, vannak gyerekek is, de hiányoznak dolgok, de nem anyagi természetűek. 

Megnéztem, hogy mi az ő és Gábor sorsküldetése. Éva feladata, megélni a családon belül az idilli boldogságot. Amikor mindenki boldog, apa, anya, gyerekek. Mint a csöpögős amerikai filmekben. Kifelé működött a dolog, csak az ő lelkében nem. Folyton azon dolgozott, hogy tegye jobbá a férjével való kapcsolatát és a férje-gyerekek közötti viszonyt. Gábor csak azzal tudott hozzájárulni a boldogsághoz, hogy megteremtette a család fenntartásához szükséges dolgokat, eszközöket. Úgy gondolta, hogy az ő feladata ennyi. 

Éva hosszú éveken keresztül magában kereste a hibát és ezekre a megoldásokat. 

Elmesélte, hogy már gyermekként is nagy, boldog családról álmodott. Eldöntötte, hogy neki biztos, hogy az lesz. Esténként, mikor munkából hazafelé utazott és a házakban már égtek a lámpák, elképzelte, hogy milyen élet lehet bennük. Elképzelte, hogy biztos nagyon boldogok és elképzelte, hogy egyszer ő és a jövendő férje is egy lesz, a sok boldog családból.  Elég korán megismerkedett Gáborral, aki végül a férje és gyermekei apja lett. Ez eddig megvan! Sikerült az első pár lépés. 

Teltek az évek és Éva észrevette, hogy valami nem az igazi, Gáborral való kapcsolatában. Évának hiányoztak azok a fontos elemek, melyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy megélje életfeladatát. Szerelem, szenvedély, vágy, figyelem, feltételnélküliség. Ezekre vágyott, mint általában mindenki, de számára kiemelten fontos volt. Látszólag megteremtette a családi idillt, de megélni nem tudta, mert Gábor nem a megfelelő partner volt hozzá. Ezt Éva akkor nem tudta. Folyton azt kereste, hogy mit csinálhatna másként, mit nem tesz meg az ügy érdekében. Gábort is kérdezte, de ő azt mondta, hogy neki minden jó így, ahogy van. 

Sok-sok év után Éva feladta. Elfáradt, hogy folyton a boldogság kulcsát keresse Gáborhoz. Éva és Gábor nem ugyanazt kereste. Gábor is megtett minden tőle telhetőt, de nem azt, amire Évának szüksége lett volna. A kapcsolat vége válás lett. 

Milyen érdekes, hogy már gyerekkorban megvannak az elképzeléseink a felnőttkori életünkről, vagy már akkor is fontosak olyan dolgok, amelyek később hozzásegítenek ahhoz, hogy megéljük életfeladatunk, vagy legalább próbálkozzunk. Mennyire jó lenne ezt már fiatal korban tudni és belőni az irányt, hogy merre tartsunk. Az életforgatókönyv segítségével meghatározható, hogy milyen feladattal születtünk erre az életre és a párkapcsolati kronobiológia megmutatja, hogy a jövendő vagy adott partnerrel ezt meg tudjuk e élni. 

Ezzel nem azt mondom, hogy minden kapcsolatot rögtön ki kell elemezni és ha nem látszik működőképesnek, akkor rögtön hagyni kell, hiszen minden kapcsolódás tanulás. A tanulás következménye a fejlődés. Viszont fontos döntések előtt, vagy amikor újra olyan partnerrel hoz össze az élet, mint az előző volt, érdemes megnézni. Azért is, mert látható, hogy mit nem tanultunk meg az előzőben, ami fontos lett volna ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni egy következő, magasabb szintre. 

Ha szeretnél értesülni a legújabb írásaimról, iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.

Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.