Éva azzal keresett meg, hogy nem boldog a házasságában. Látszólag ők az idilli pár, vannak gyerekek is, de hiányoznak dolgok, de nem anyagi természetűek.
Megnéztem, hogy mi az ő és Gábor sorsküldetése. Éva feladata, megélni a családon belül az idilli boldogságot. Amikor mindenki boldog, apa, anya, gyerekek. Mint a csöpögős amerikai filmekben. Kifelé működött a dolog, csak az ő lelkében nem. Folyton azon dolgozott, hogy tegye jobbá a férjével való kapcsolatát és a férje-gyerekek közötti viszonyt. Gábor csak azzal tudott hozzájárulni a boldogsághoz, hogy megteremtette a család fenntartásához szükséges dolgokat, eszközöket. Úgy gondolta, hogy az ő feladata ennyi.
Éva hosszú éveken keresztül magában kereste a hibát és ezekre a megoldásokat.
Elmesélte, hogy már gyermekként is nagy, boldog családról álmodott. Eldöntötte, hogy neki biztos, hogy az lesz. Esténként, mikor munkából hazafelé utazott és a házakban már égtek a lámpák, elképzelte, hogy milyen élet lehet bennük. Elképzelte, hogy biztos nagyon boldogok és elképzelte, hogy egyszer ő és a jövendő férje is egy lesz, a sok boldog családból. Elég korán megismerkedett Gáborral, aki végül a férje és gyermekei apja lett. Ez eddig megvan! Sikerült az első pár lépés.
Teltek az évek és Éva észrevette, hogy valami nem az igazi, Gáborral való kapcsolatában. Évának hiányoztak azok a fontos elemek, melyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy megélje életfeladatát. Szerelem, szenvedély, vágy, figyelem, feltételnélküliség. Ezekre vágyott, mint általában mindenki, de számára kiemelten fontos volt. Látszólag megteremtette a családi idillt, de megélni nem tudta, mert Gábor nem a megfelelő partner volt hozzá. Ezt Éva akkor nem tudta. Folyton azt kereste, hogy mit csinálhatna másként, mit nem tesz meg az ügy érdekében. Gábort is kérdezte, de ő azt mondta, hogy neki minden jó így, ahogy van.
Sok-sok év után Éva feladta. Elfáradt, hogy folyton a boldogság kulcsát keresse Gáborhoz. Éva és Gábor nem ugyanazt kereste. Gábor is megtett minden tőle telhetőt, de nem azt, amire Évának szüksége lett volna. A kapcsolat vége válás lett.
Milyen érdekes, hogy már gyerekkorban megvannak az elképzeléseink a felnőttkori életünkről, vagy már akkor is fontosak olyan dolgok, amelyek később hozzásegítenek ahhoz, hogy megéljük életfeladatunk, vagy legalább próbálkozzunk. Mennyire jó lenne ezt már fiatal korban tudni és belőni az irányt, hogy merre tartsunk. Az életforgatókönyv segítségével meghatározható, hogy milyen feladattal születtünk erre az életre és a párkapcsolati kronobiológia megmutatja, hogy a jövendő vagy adott partnerrel ezt meg tudjuk e élni.
Ezzel nem azt mondom, hogy minden kapcsolatot rögtön ki kell elemezni és ha nem látszik működőképesnek, akkor rögtön hagyni kell, hiszen minden kapcsolódás tanulás. A tanulás következménye a fejlődés. Viszont fontos döntések előtt, vagy amikor újra olyan partnerrel hoz össze az élet, mint az előző volt, érdemes megnézni. Azért is, mert látható, hogy mit nem tanultunk meg az előzőben, ami fontos lett volna ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni egy következő, magasabb szintre.
Ha szeretnél értesülni a legújabb írásaimról, iratkozz fel hírlevélre a cikk alatt.
Szeretettel várlak Facebook oldalamon is, ahol még több érdekességet találsz.